|
A macskafeleség
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy becsületes parasztember. Egy esős éjszakán kintröl kopogást hallott. Kinyitotta az ajtót, és kinézett. Egy bőrig ázott macska emelte fel rá szomorú tekintetét.
- Nicsak, te nem a gazdag ember macskája vagy?? Ó, te szegény, hát elkergetett?
A paraszt ember beengedte a macskát a házba, és enni adott neki. Utána így szólt hozzá kedvesen:
- Bár az én házam szegény, azt a kevés rizst amim van szívesen megosztom veled.
Így aztán a macska a földmüvesnél maradt. Néhány nap elteltével egy reggel, amikor a földre indult, így szolt a parasztember viccelődve a macskához:
- Te, mi lenne ha megőrőlnéd a rizset amig én elleszek?
Későre járt, mire hazaért az egész napi munkából, és ahogy a házához ért, furcsa hangok hallatszodtak ki bentröl, ezért bekukucskált.
"Nahát, a macska a malomkövet forgatja!!" - a földmüves meglepődve lépett be a házba.
- Ügyes vagy! - mondta és magához ölelte a macskát.
Ezután az ember a rizslisztböl, amelyet a macska őrőlt neki, finom rizssüteményet készített, melyet megfeleztek, és jócskán belakmároztak belöle. A macska a következö napon és az azt követő napon is őrőlt liszttel várta a hazatérő parasztembert. A földmüves egyre jobban megszerette a macskát. Reggel együtt keltek este együtt feküdtek, és amikor a macska beteg lett, a parasztember egész éjjel mellette virrasztott. Így teltek múltak a napok, de az egyik este a macska illedelmesen leült, és így szólt:
- Én most zarándokútra megyek Iszébe. Mivel macska formájában nem tudom meghálálni a kedvességedet, ezért asszonnyá fogok változni. Kérlek, várj rám, amig vissza nem térek!
Már az is elég meglepő volt, hogy a macska tud beszélni, de attol végképp leesett az álla a parasztembernek, hogy elgyalogol egészen Iszéig, és emberré változik. A földmüves meg se tudott mukkanni a meglepetéstől, csak szótlanul meredt maga elé. A macska illedelmesen elköszönt, és futásnak eredt a sötét éjszakába. A földmüves nem hitt a szemének, azt gondolta álmodik.
De nem álom volt ez, hanem valóság. A macska tényleg elment, a parasztember pedig reggeltől estig várta. Jó pár hónap is eltelt, míg nem megérkezett, és ahogy megigérte, asszonyként tért vissza.
- Mostantol rajtam áll a sor, hogy megháláljam a jóságodat.
A macska ezután a földmüves felesége lett és sokat segített neki. A földmüves is szerette asszonyát, és boldogan éltek mindketten míg meg nem haltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![» best source about JAPAN [ morning musume style ]](/portal/anime-11/image/logo_1282809321.png "» best source about JAPAN [ morning musume style ]"){kind=logo}
