R�ges-r�gen messze �szakon volt egyszer egy Karoku nev� fi�. Egy t�li napon karoku elindult, hogy j� meleg dunn�t vegyen. �tk�zben azonban, ahogy �tv�gott a sz�nt�f�ld�n, tal�lt egy csapd�ba verg�d� darumadarat. Megsajn�lta, �s kiszabad�totta, �m ahogy elengedte, megjelent az az ember aki a darucsapd�t �ll�totta, �s d�h�sen ki�ltott:
- Mit m�velsz, te szerencs�tlen? m�r �ppen �r�ltem , siker�lt darut fognom!
Karoku erre �gy v�laszolt:
- Bocs�ss meg! Tess�k a mad�r�rt cser�be neked adom a p�nzemet , csak ne haragudj!
�gy is lett, Karoku sz�mtalanszor bocs�natott k�rt az embert�l, �s odaadta neki a p�nzt amin dunn�t akart venni.
Amikor beesteledett, �s Karoku �desanyja kettej�k fekhely�t k�sz�tette el�, �gy sz�lt a fi�hoz:
- Ma �jjel m�r megint esik a h�,�s te nem vetted meg a j� meleg dunn�t!
karoku azonban elmagyar�zta neki, hogy a p�nzen megmentette egy daru �let�t, �s az �desanyja erre mosolyogva b�lintott:
- Az m�r m�s! Hiszen nagyon j�t cselekedt�l! Gyere csak, felezz�k meg ezt az egy takar�t, �s t�rj�nk nyugov�ra!
�m ekkor kipp-kopp: valaki megz�rgette az ajt�t. Karoku �s az �desanyja egym�sra n�ztek, lassan kinyitott�k az ajt�t, mire az �szaki sz�lben t�ncol� h�pelyhekkel egy�tt egy le�ny l�pett a szob�ba. De olyansz�ps�ges le�ny, amilyet m�g enberi szem nem l�tott. Szinte t�nd�k�lt, az arca �s az alakja �gy ragyogott, mintha valami t�voli orsz�g kir�lykisasszonya lenne.
A le�ny m�lyen �s udvariasan meghajolt, majd �gy sz�lt:
- Az�rt j�ttem, mert szeretn�k k�rni t�letek valamit. Hadd legyek Karoku feles�ge!
Karoku �s az anyja igencsak zavarba j�ttek, majd eg�ym�s szav�ba v�gva, olyan gyorsan akartak v�laszolni, hogy szinte azt se tudt�k, mit mondjanak.
- M�g hogy karoku feles�ge! Egy ilyen sz�ps�ges l�ny, mint Te? De hiszen te is l�thatod milyen szeg�nyek vagyunk! Hidd el, itt nagyon keserves sorod lenne! - mondta Karoku anyja, �s a fi� is helyeselt:
- Bizony, bizony! Ne is mondj ilyet!
A le�ny azonban megr�zta a fej�t, �s le�lt a hideg padl�ra. erre m�r nem volt mit mondani, karoku �s anyja, akik alig t�rtek magukhoz a nagy csod�lkoz�st�l, bevezett�k a vend�get a h�z legszebb szob�j�ba.
A sz�ps�ges le�ny v�g�l m�gis Karoku feles�ge lett. Reggelt�l estig szorgalamasan dolgozott, de bizony ugyanolyan szeg�nyek maradtak, mint annak el�tte. mindh�rman szinte csak forr� v�zen �ltek, �gy tengett�k �let�ket.
Egy sz�p napon azonban �gy sz�lt a feles�ge Karokuhoz:
- �n most beb�jok a szekr�nybe, �s h�rom napig sz�ni fogok odabent. Sz�pen k�rlek, ne nyisd ki az ajt�t, am�g magamt�l el� nem j�v�k! Sem v�zre, sem ennival�ra nem lesz sz�ks�gem.
hi�ba aggodalmaskodott Karoku, a feles�ge csak nevetett, �s r�gvest be is b�jt a szekr�nybe. h�rom napon �t egy sz�v�sz�k kattog�sa hallattszott ki a szekr�nyb�l, �s a negyedik napon v�g�l el�b�jt az asszony. Ahogy Karoku �t�lelte kiss� lesov�nyodott feles�g�t, az egy v�g gy�ny�r�en megsz�tt selymet ny�jtott �t neki, �s �gy sz�lt hozz�: - �des f�rjem, vidd el ezt a v�g selymet az uras�ghoz,�s add el neki k�tezer arany - Ez azt�n a sz�p munka!- lelkesedett az uras�g - Igaz�n meg�r k�tezer aranyat! S�t, ha hozol m�g egy v�gre val�t, az�rt h�romezret fizetek!
karokuval m�g soha �let�ben nem fordult el�, hogy ilyen sok p�nz verje a mark�t�gy h�t szedte a l�b�t, sietett hazafel�, hogy minn�l el�bb tudassa feles�g�vel a j� h�rt.
-Az uras�g azt mondta, hoyg sz�j meg egy v�g selymet, �s h�romezer aranyat ad �rte!
Az asszony r�n�zett, majd szomork�s arccal �gy felelt:
- Ha �gy �llunk, sz�v�k m�g egy v�g selymet. De most egy eg�sz h�tbe telik majd am�g elk�sz�l�k. Vigy�zz, ne nyisd ki addig a szekr�ny ajtaj�t!
Ezzel az assyony cs�ndesen beb�jt a szekr�nybe, �s sz�ni kezdett.
Kippkopp-kippkopp, halatszott reggelt�l estig a sz�v�sz�k hangja. �m egy id� m�lva Karoku �s anyja agg�dni kezdtek, hisz az asszony azt mondta, hogy h�t napig m�g ennival�ra sincs sz�ks�ge. R�ad�sul a sz�v�sz�k kop�csol�sa is egyre lassabbnak �s f�radtabbnak t�nt.
- Azt mondta, nem szabad ben�zn�nk, de vajon mi lehet vele? - agg�dott Karoku, mire �desanyja �gy b�tor�totta:
�vatosan less be, �gy hogy ne vegye �szre! �s ha m�gis r�j�nne, mondd hogy csak miatt agg�dt�l! �gy biztosan nem lesz m�rges.
"Ez igaz lehet! V�gt�re �n vagyok a f�rje!" - gondolta karoku, �s egy kicsit kinyitotta a szekr�ny ajtaj�t. Abban a pillanatban a megd�bben�st�l el�llt a l�legzete: a szekr�nyben nem a feles�ge volt, hanem egy darumad�r! Cs�r�vel saj�t tollait h�zogatta ki, tollaib�l fonalat font, �gy sz�tte a selymet. Bizony m�r sokat ki t�pkedhetett, mert a test�n m�r alig maradt toll.
"Egy daru h�t a feles�gem!" - karoku sietve becsukta az ajt�t, azt�n csak �lt �s �lt nagy csendesen. Kisv�rtatva nyikorogva kiny�lt a szekr�ny ajtaa, �s el�b�jt elcsig�zott feles�ge, kez�ben egy v�g csod�latos selyemmel. Letette karoku el�, majd maga is le�lt, �s halkan �gy sz�lt: - K�sz�n�m, hogy id�ig gondoskodt�l r�lam. �n vagyok a daru, akit megmentett�l. baz�rt vettem fel ezt az alakaot, hoyg melletted lehessek, �s eg�sz �letembe szolg�lhassalak,de mostm�r nem maradhatok, mert meglest�l, amikor daru alakj�t �lt�ttem magamra.
- K�rlek ne mondj ilyet!�n mindig veled akarok lenni! - mondta Karoku majdnem s�rva, mire feles�ge sz�ps�ges szemei is megteltek k�nnyel:
- �n is veled maradn�k. Ez�rt k�rtelek, hogy semmik�pp se nyitsd ki a szekr�ny ajtaj�t....
alig mondta ki ezt az asszony, egy szempillant�s sem telt bel�, f�l�llt, k�v�l termett az ajt�n, �s m�r rep�lt is az �g fel�. Daruv� v�ltozott �s sz�llt, sz�llt egyre magasabbra a t�li �gen. Karoku pedig csak �llt ott, �s az eget b�multa, mag�hoz szor�tva a selymet, melyet a feles�ge sz�tt.