Egy időben a Japán-tenger partján borzalmas sárkány tartotta rettegésben az embereket: hirtelen bukkant ki a vízből, s az ott lubickoló gyerekek életére tört.
Belten, a boldogság istennője az égből figyelte ezeket a jeleneteket. Végtelen jóságában nemcsak a gyerekeket és a szüleiket sajnálta, hanem a sárkányt is.
,, Talán - gondolta - azért ilyen gonosz, mert a tenger mélyén magányra van kárhoztatva. Hogyan is lehetne jó és nagylelkű, ha még vele sem tett soha senki jót?
Belten hattyú alakját öltötte magára, egy felhőre telepedett, s leszállt a földre. Lehajolt a tenger színére, és a sárkányt szólította. A víz azon nyomban hullámozni és háborogni kezdett, azután szétnyílt, és a sárkány otthona, egy kopár sziget emelkedett ki belőle.
Az istennő egy intésére a szigeten virágok, gyümölcsök és patakok keletkeztek, a sárkány pedig kábultan állt a számára eddig ismeretlen gyönyörűségek előtt. Akkor az istennő bátran odament hozzá, és rámosolygott.
Az istennő és a sárkány összeházasodtak, s azóta, amióta felhőtlen boldogságban élnek, a gyerekeknek nincs mitől félniük.