Hidesato kiválló szamuráj volt.
Egyszer kalandot keresve bolyongott, és egy tavon átívelő hídhoz ért. A hidat azonban eltorlaszolta egy fatörzsvastagságú, alvó kígyó. A szamuráj bátran átlépett rajta, és továbbment. Az állat legott nemesemberré változott: ő volt a tó királya.
Azt mondta Hidesatónak, azért öltött kígyó alakot, hogy megkeresse azt a bátor embert, aki képes megvívni a birodalmát fenyegető félelmetes sárkánnyal. Hidesato kapott az alkalmon, és a király elvezette őt a tó mélyém lévo palotájába. Varázslatos módon úgy nyílt széjjel a víz a szamuráj előtt, hogy még a ruhája szegélye sem lett nedves.
Éjszaka a hatalmas sárkány leereszkedett a tó környéki hegyekből, szeme lángolt, mint két tűzgolyó. Hidesato már felajzott íjjal várta a parton. Nyila kioltotta a sárkány szemében égő tüzet, kardja földre szegezte a sárkány lángnyelvét. A fenevad a fájdalomtól és a szégyentől üvöltve elmenekült, és soha többé nem tért vissza.
Hőstettéért Hidesato annyi kincset kapott jutalmul a tó királyától, hogy száz évszázadon keresztül is pompásan megélhet belőle.