Egy fiatal parasztleg�ny nyomor�s�gosan �lt a kunyh�j�ban, de sohasem panaszkodott, mert a term�szet sz�ps�ge minden�rt k�rp�tolta �rz�keny lelk�t.
Egy nap �des illat sz�llt fel�je az erdob�l. Az illat�radatot k�vetve egy feny�f�hoz �rt, s az �gai k�z�tt csod�latos f�tylat pillantott meg, nap-�s holdsugarakb�l sz�ve, csillagokkal telesz�rva. A leg�ny megfogta a f�tylat, de akkor elotunt egy ismeretlen l�ny, �s k�rlelni kezdte, adja vissza kend�j�t. A fiatalember el�sz�r visszautas�totta a k�r�st, erre a l�ny keservesen s�rva fakadt.
Az erd� le�nya vagyok - mondta , �s a kend�m n�lk�l nem t�rhetek vissza n�v�reim k�z�.
Akkor hiszem el, hogy igazat mondasz, ha �gy t�ncolsz, ahogy csak az erd� le�nyai tudnak.
A l�ny fogta kend�j�t, �s t�ncolni kezdett, hol f�lig felemelkedve a f�ldr�l, hol az ifj� k�r�l ide-oda forgatva a kendoj�t, amelynek nyom�ban vir�geso hullott. Csod�latos volt. Azut�n a l�ny elt�nt, �s az ifj� soha nem tudta meg, vajon �lmodta-e, ami t�rt�nt, vagy sem. A term�szetnek ez az aj�nd�ka azonban m�g boldogabb� tette.