Élt egyszer Japánban egy kőtörő aki megunva a kemény munkát, olyan henyén szeretett volna élni, mint a kövér boltosok : azután egy napon, ki tudja, hogyan, vágya valóra vált. Kis idő múltán azonban az üzletéból kitekintve meglátott egy mandarint, akit a szolgái éppen gyaloghintón vittek, és így sóhajtott fel:
Milyen szép dolog mandarinnak lenni!  Abban a pillanatban ő is mandarinná változott.
Azután a császárt szolgálta, a helyére áhítozott és ő lett a Nap Fia, mert így nevezték a császárt. Volt neki egy napernyoje, de a Nap így is égette.
Milyen szép dolog Napnak lenni! kiáltotta.
Nappá változott tehát, de amikor felhő takarta el, azt mondta magában : ,, ez még nálam is hatalmasabb , s inkább felhővé alakult. Persze csak azért, hogy utána észrevegye a szelet, amely erősebb volt, mint p, ezért hát széllé vált.
Nekiütközött egy hegynek, és rájött, hogy az még a szélnek is ellenáll, s heggyé változott. Ám akkor meghallotta a hegyet törp csákányütések zengését, s megértette : a kőtörő a leghatalmasabb. Visszaváltozott tehát azzá, ami volt.