Isumbosi jap�n fi� volt �s olyan kicsi, hogy m�g a mezei munk�kban sem tudta senki a haszn�t venni.
Nagyapja elhat�rozta h�t, a v�rosba k�ldi, hogy der�k szamur�j v�lj�k bel�le. B�cs�z�ul egy fat�lat adott neki, abb�l lett a cs�nakja, az anyja ev�p�lcik�kkal aj�nd�kozta meg, azok lettek az evez�k, az apj�t�l pedig egy t�t kapott aj�nd�kba, az lett a kardja.
Az �t tele volt vesz�llyel, �s ha Isumbosi m�reteit tekintj�k, �rthet�, hogy sz�m�ra m�g egy b�ka is nagyobbnak t�nt az elef�ntn�l.
A fi� hamar elsaj�t�totta a harc m�v�szet�t, b�tors�g�nak �s okoss�g�nak k�sz�nhet�en v�g�l is �ps�gben meg�rkezett a v�rosba.
Az utc�n egy l�lek sem volt, mert egy kegyetlen �ri�s el�l mindenki a h�z�ba z�rk�zott. Isszumbosi azonban mer�szen szembesz�llt a rettegett �ri�ssal. Mivel apr�cska volt, k�nnyed�n kit�rt az �t�sei el�l, s�t �sszevissza szurk�lta az �ri�s test�t, m�g az �ssze nem esett.
Nagy vagy! - ki�ltott mindenki, aki csak v�gign�zte a k�zdelmet; mert most olyan volt, mintha a kis Isumbosi lett volna az �ri�s!