Egy paraszt t�r�tt sz�rny� verebet tal�lt. Felvette, hazavitte, �s szeretettel �polta, b�r a feles�ge a szem�re h�nyta, hogy t�l sok idot fecs�rel r�.
A kis ver�b n�h�ny nap m�lva meggy�gyult, �s mivel nem akarta, hogy az ember �lland�an veszekedjen miatta a feles�g�vel, hazarep�lt a f�szk�be.
A paraszt, amikor �szrevette, hogy a mad�r eltunt, nagyon elkeseredett, �s a keres�s�re indult. Meg is tal�lta, mire az eg�sz ver�bcsal�d �nnepl�sben t�rt ki, megk�sz�nve a gondos �pol�st. Egy l�dik�t aj�nd�koztak neki, de a lelk�re k�t�tt�k, hogy ki ne nyissa, mielott haza�r.
H�t, uramfia, a l�dik� teli volt �rt�kes dr�gak�vekkel! A feles�g �gy gondolta, neki is j�r jutalom, �gy o is elment a verebekhez. Kapott is tol�k egy hatalmas l�d�t, de ebben nem kincs volt, nem �m! Kis �rd�g�csk�k hemzsegtek benne, s alighogy az asszony kinyitotta a fedelet, r�ugrottak �s el�ld�zt�k.
A parasztember, miut�n egyed�l maradt, elk�lt�z�tt a verebek orsz�g�ba, kunyh�t �csolt mag�nak, amelyet a madarak tarkabarka vir�gokkal d�sz�tettek, s m�ig is ott �l, ha meg nem halt.