Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pásztor. Egy nap ez apásztor szerzett egy kis szárított halat, s elhatározta, hogy elmegy a távoli hegyekbe, és ott próbálja a faluban eladni õket. Felült kedvenc ökre hátára, felpakolta rá a halat és vidáman útnak indult.
Még a felétsem tette meg a hosszú útnak, amikor hallja, hogy a szitáló hóesésbenvalaki hívogatja. A pásztor kiváncsi volt, ki az, aki õt hívja itt azelhagyott hegyek között. Arra indult, ahonnét a hívó szó hallatszott. Hirtelen észrevette, hogy a sziklák közt lapulva egy félelmetes szörnyhívogatta magához. Óriási szájában hatalmas, éles fogak, hajszála, minta legerõsebb drótszál, ragyogó szemével épp a pásztort méregette éhesen. Ezt a rettenetes lényt úgy hívták, hogy Jamamba. A pásztormegijedt, s odadobta neki az egyik halat. Jamamba egyetlen falásralenyelte a halat, és azt mondta:

- ­ Adj nekem még egyet!

A pásztor ellenkezett:

­ - Nem adhatok, mert a hegyi faluba kell vinnem õket eladni.

Aztán felnézett a dühösen villogó szemekre, és újra csak megijedt: odaadta a második halat is Jamambának. A szörnyetegnek még ez sem voltelég, és további halat követelt. A pásztor megintcsak ellenkeznipróbált, ám ekkor Jamamba így szólt:

­ - Rendben van. Ha nem adod nekem a halat, téged eszlek meg!

A pásztor most aztán tényleg megijedt, és odaadta az összes halat, ami csak volt nála. A szörny ezeket is egy szempillantás alattfelfalta. Sõt, a következõ pillanatban megette a pásztor ökrét is.

A szörny, miután az összes halat és ráadásul még az ökröt is megette, így szólt:

­ - Még mindig éhes vagyok. Azt hiszem, téged is megeszlek.

A pásztornak nem nagyon tetszett az ötlet, hogy a szörnyeteg vacsorája legyen, ezért így szólt:

­ - Ne egyél meg, a hosszú úton rengeteg por és sár ragadt rám. Devárj csak, elmegyek a hegy túlsó oldalára, ott van egy forrás. Ott szépen megmosakszom és utána nyugodtan megehetsz. Te csak várj itt.

A pásztor úgy tett, mintha a forráshoz indulna. De alig tûnt el aszörny szeme elõl, lélekszakadva rohanni kezdett olyan gyorsan, ahogyancsak tudott, majd amikor már nagyon elfáradt, elbújt egy bokorban. Aszörnyeteg csak várt, de a pásztor nem jött vissza. Jamamba dühösen rájött, hogy becsapták. Éktelen haragra gerjedt és keresni kezdte a pásztort. A pásztor a bokorban egyszer csak látja, hogy a szörny épp feléje tart. Visszafojtotta lélegzetét és olyan kicsire kuporo­dott, ahogyan csak bírt, de Jamamba még mindig közeledett. Látva, hogy mindenképp felfedezik, a pásztor elõugrott a bokorból és szaladni kezdett. Jamamba utánarohant. A pásztor meglátott egy házat, gyorsan befutott és elrejtõzött. Néhány perc múlva a bejáratnál megjelent Jamamba. Egy ideig keresgélte a pásztort, de hamar elunta és leült a tûz elé. Így szólt:

­ - Legalább újra itthon vagyok!

A padláson rejtõzõ pásztor csak most értette meg, hogy a ház, amelyben elbújt, nem másé, mint az õt megenni akaró Jamambáé. Jamamba közben beszélni kezdett magában:

­ - Menjek rögtön aludni, vagy egyek egy kis rizs­süteményt?

A pásztor halkan azt suttogta a padláson:

- ­ Rizssütemény, rizssütemény!

A szörny meghallotta, és így szólt:

­ - Értem, a tûz istene azt szeretné, ha ennék még egy kis süteményt! ­ és azzal a tûz fölé tette a sütõrácsot. Ahogy a sütemény sülni kezdett, csodálatos illat töltötte be a házat. A szörnyeteg befejezte a vacsorát, majd aludni tért. A parázs felett ott maradt néhány illatozó sütemény. Az éjszaka folyamán a pásztor igencsak megéhezett; végül nem bírta tovább és egy hegyes bottal lenyúlt a padlásról és egymás után tûzte fel rá a süteményeket. Amikor enni kezdte õket, a szörny felébredt a rágás zajára, s hangosan így szólt:

­ - Ki eszi a süteményem? Csak nem egy EGÉR? Nagyon félek az egértõl! Jaj, nagyon félek az egerektõl!!! El kell bújnom valahova! - ­ s ezzel rejtekhelyet kezdett keresni a házban.

- ­ Megvan, elbújok itt az üstben, ni! Ott biztonságban leszek. Az egér nem tudja átrágni magát az üst vasfalán ­ mondta Jamamba és szépen belebújt az üstbe, még a fedõt is a helyére tette.

A pásztor lassan, óvatosan lejött a padlásról. Keresett egy jó nagy követ és rátette az üst fedelére. Ezután tüzet gyújtott az üst alatt. Amikor az üst átforrósodott, irtózatos ordítás hallatszott bentrõl, ahogy a szörny már nem bírta elviselni a forróságot. Minden erejét megfeszítve lelökte a követ az üst tetejérõl és kiugrott belõle. Miközben ordított, hatalmas száját olyan nagyra nyitotta, hogy az ökör ki tudott ugrani belõle, sõt, a halak is mind kipotyogtak. Jamamba mit sem törõdve ezzel világgá szaladt. A pásztor vidáman összeszedegette a halat, felkötözte õket az ökör hátára és dalolva továbbindult. Estére el is ért a hegyi faluba.