A szent hegy, vagyis a Fuji. A japánok ősi vallása a sinto (magyarul; Istenek útja), azt tartja hogy mindennek van lelke. Eszerint a természetben mindennek van lelke. A Fuji tehát nem véletlenül lett szent hegy, átmenetnek tekintik az ég és a föld között ahová eljönnek az istenek. A vulkánkitörések is hozzájárultak ahhoz hogy isteni erőt lássanak a hegyben. 
Az elmúlt 1200 évben 13 alkalommal tört ki, legutoljára 1707-ben. Az igen erős gázrobbanás olyan törmelékeket szórt ki hogy a 100 km-re fekvő Tokyo-t is 10-15 cm-es vulkáni por borította. Ma már alvó vulkánnak tartják, de a vulkanikusok nem tartják kizártnak hogy ismét működésbe kezd. A tudósok műszereket vezettek a hegy belsejébe, melyek pontos tájékoztatást adnak az ott zajló eseményekről, így időben tudomást szerezhetnek egy esetleges kitörésről. Évente több millióan vándorolónak a szent hegyre. Több órás megfeszített gyaloglással jutnak fel az 500 méter átmerőjű és 70 méter mely kráter peremére. Nagy a hideg fenn a hótakaró ezen a földrajzi szélességen, ebben a magasságban még nyáron sem olvad el. 2300 méteres magasságig nagyon dús növényzet borítja, a botanikusok 1200 tartanak számon. A hegy déli oldalán tenyészik az illatos olajat adó kámforfa.