A miko-k egyfajta papnők, és a hagyományuk már az őskori Japánba vezethető vissza. Azokban az időkben még néha jósoltak is ezért lettek a "szavak istenei". Ez persze régebben volt, a mai Japánban a miko-k többsége fiatal nők, akik a Shinto szentélynél egyfajta kiszolgáló személyek. Kötelességük segíteni pl.: az ünnepi táncokban, házasságkötésben vagy éppen egy-egy katolikus szertartáson. Ilyen miko-kat még ma is találhatunk a Shinto szentélynél, és a mai időkben a többsége már önként vállalkozott vagy éppen részmunkaidős állás. Manapság az a feladatuk hogy a szentélyek funkcióit ellássák, szintén az ünnepélyes táncokban segédkezni és a szentély boltjában segítő kezet nyújtani. Úgy tartják hogy a mikok-nak szüzeknek kell lenniük, kivéve ha már házasok. Ezen kívül mikor egy nő megházasodik és ha akkor már papnő akkor a munkáját ott kell hagynia hogy a családjával kell legyen az új férfivel együtt. Kinézetük, fölül fehér haorit, ami a tisztaságot szolgálja, alul piros hakama. A hajukban vagy fehér vagy piros szalag díszlik. Lábukon hagyományos fehér zokni, piros pántú papucs.

Tévhit? /// az animékben
A miko-k sokszor feltűnnek animékben, mangákban, de ott többnyire úgy ábrázolják őket hogy söpörnek a szentély körül a bambusznádból készült seprűvel. (xD) Leginkább a bishoujo (gyönyörű lány) történetekben/visual novel-ekben, a miko-k igen bájosak de ugyanakkor szorgos kis hangyák, heves természettel és negatív véleménnyel a fiúkról. Van hogy hősnőként ábrázolják őket, akik a gonosz démonok, szellemek ellen harcolnak varázslattal felszerelkezve. Több fegyverük is van köztük íj és kés, de néha kardok stb.
A miko-k másik változata a Kuro Miko vagyis fekete vagy sötét papnő, ők a démonokat szolgálják. Fekete mágiával foglalkoznak.