Serleged lánggal tele

Hírnév-szomjad oltsad vele,
Mert, ha pirulsz visszanézve,
Szabad nem leszel már sose.
Érző szíved engem vádol,
Tönkreteszem, amit játszol,
Szelídíts meg, legyél bátor,
Sosem megyek tőled távol.
Érints, ízlelj, szoríts közel
érző szívedhez,
Nincsen mentség,
bátran nyúlhatsz égő színekhez.
Gyújts meg, ölj meg,
forraszd hozzám érző szívedet,
Mentsd őrjöngésed, erőltess rám vérző színeket.
Cellám nyitva, lehet szajha érző hívedből,
Bíbor tenger,
dől rám habja vérző szívedből.
 

Igen az élet kegyetlen,

Az őrangyalok sem röpködnek felettem.
De van egy fiú,
néha rám nyit.
A tél közepén...Az éj közepén
nekem csak ő számít.
Simulj hozzám!
Simulj hozzám!
Miénk lesz a dicsfény,
Miénk lesz a hírnév,
De szíve nincsen
egyiknek sem.
Csak ragyogás
és vágyódás,
és keserűség marad.
Az éjszakától megvédelek,
sosem lesz sötét...
Az igazságtól megkíméllek,
Szikráját se véld!
Körülöttem forog a világ!