Mint tudjuk, japán egy igen népes ország, a turisták is gyakran említik élménybeszámolóikban, hogy mindent nagyon élveztek, bár néhány dolgot nehéz volt eleinte megszokni; ám amikor azt kell megmondaniuk, mit volt a legnehezebb megszokni, furcsamód, nem a kosztról, vagy a nyelvről panaszkodnak, hanem sokkal inkább a tömegről. Tény, hogy japánban, csaknem mindenhol, nagy a tömeg, még egy egyszerű gyalogátkelőhelynél, is akár húszan is várakozhatnak, vagy többen, ráadásul, ott ez az átlag. Nem csoda tehát, hogy a közlekedés sem megy olyan zökkenő mentesen, főleg a tömegközlekedés, ami ebben az esetben a szó, legszorosabb értelmében értendő. Itt tényleg tömeg van, olyan szinten, hogy, míg nálunk a kalauzok szabadon járkálnak a hév, vagy metrókocsikban, úgy ezt japánban aligha tehetik meg. Mindazonáltal, ezzel nem arra utalok, hogy japánban könnyebb a bliccelés, hiszen más megoldás is van arra, hogy ,meg keljen venni a jegyet. Inkább arra szerettem volna kilyukadni, hogy ebben az esetben, nem a kalauzoknak van munkájuk a tömegközlekedésnél (főleg a metrónál/vonatnál), hanem sokkal inkább azoknak akik az utasokat betuszkolják, a szerelvényekbe. Itt ez is egy szakma, és a betuszkolás, pedig szó szerint értendő. Kék ruhás férfiak, állnak az egyes megállóhelyeken, és, ha úgy vélik elég sokan vannak, akkor segédkeznek a beszállásnál.