Manapság sok ember még mindig hajlik arra, hogy az Ázsiai embereket úgy állítsa be mintha a nyelvük és a gondolkodásuk is ugyan az lenne. Pedig elég számításba venni hogy Kínának háromszor több a népessége.
Most a japán, kínai és koreai nyelvek közti alapvető különbségekről fogok írni.

A japán nyelv, ami főleg három ábécéből áll: hiragana, katakana és kanji. A hiragana-nak 55 szimbóluma van amik javarészt szótagok és magánhangzók. Ezzel hangokat tudunk írni. A katakana-t arra használjuk hogy egy külföldi eredetű szót írjunk le vele (angol, német, francia stb..). Például a vállalatok neve, Phillip, Intel Microsoft és így tovább. Így nem tűnik bonyolultnak, de a kanji rémálommá teszi az egész Japán nyelvet. Kanji-val lehet írni minden tárgyat, fogalmat, tettet és mi tudjuk kombinálni őket ezzel több ezer különböző szót kialakítva. Tehát a legtöbb szót kanji-val vagy hiragana-val írjuk, de a kanji-ra sokkal több időt kell szánni.
Ahogy a kép is mutatja van olyan hogy egy szövege össze keverve írnak kanji-val, hiragana-val vagy katakana-val. A "3" után látható kanji jelenti a "hónap"ot. A probléma az, hogy ugyanez a kanji jelentheti a "hold"at is. A 14 után van a "nap" de ennek viszont két értelme is van. Ez így elég bonyolult, még ennek is aki ezt tudja hiszen egy kanji akár több dolgot is jelenthet.



A kanji eredetileg Kínából származik. Sok háború volt Japán és Kína között, főleg a nyelv miatt. A végén pedig lett az, hogy Japán egy teljesen különböző nyelvet alakított ki.
Ez miatt van az hogy Kínában is vannak kanji-k, de azok teljesen mások mint a Japán. Nagyon kevés a hasonlóság, szinte annyi mint a spanyol és a francia nyelv között.



Végül Korea. Ez teljesen különbözik Kínától és Japántól, elég csak ránézni a képre. Náluk nincs semmi kanji, hanem csak egy ABC-jük van ami a Hangul. A három ország közül a Koreai nyelvet a legkönnyebb megtanulni, hiszen tényleg egyszerűbb és csak egy ábécé van.